Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell fel felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették.

  • Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
  • A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.
  • A csapok:
    • 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő,
    • 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű,
    • 1 db cseresznye,
    • 1 db gyertyán,

A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. Az éjféli misére a mester a kabátja alatt rejtve lopta be a templomba, aztán a székre állva, megláthatta a boszorkányt. A zsebében mákot vitt, hogy menekülés közben elszórhassa és azt követői felszedegessék és ne tudják őt elfogni. Otthon aztán a tűzre vetette, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok jajgatását is.[3]