Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdély

2013.09.02

 Az MVM SE Természetbarát Szakosztály

 

2013. évi  ERDÉLY-MOLDVAI túrájának

 

ÖSSZEFOGLALÓJA

(2013.augusztus 17-25.)

 

Az utunk jól sikerült. Pontos indulással, jó állapotú, kényelmes busszal, végig zavartalanul haladva jártuk be az igen hosszú útvonalat. A nagy távolság a célnak megfelelő volt, hiszen a végső cél a moldvai csángómagyar nép meglátogatása, személyes köszöntése és életük, kultúrájuk megismerése volt, természetesen az idő korlátai között.

Cél volt az is, hogy olyan szépségeket és értékeket mutassunk be, amelyet a túrázók még nem láttak, s ha már láttak is, az élményük még emlékezetesebb legyen.

 

Hál’ Istennek az időjárás igen kedvező volt, a kilenc nap alatt mindössze egyszer kaptunk egy rövid zuhét és csak a haza érkezés pillanatában eredt el egy gyenge eső. Még a nagy nyári meleget is baj nélkül vészeltük át. Örömmel tapasztaltuk a fejlődést, például az utak jó állapota a tíz évvel ezelőtti –nem beszélve a még régebbi—tapasztaltakhoz képest jelentősen javult.

 

Valójában annyit utaztunk, mint amennyit az általunk összeállított tervezetben elképzeltünk, csak egy részében az elején másképp. Nem bántuk meg azonban ezt, hiszen a torockói helyett kapott kalotaszentkirályi szállásunk a fejedelmi vendéglátással talán még jobb lett, mint az eredeti lett volna. Valójában az egész úton ilyen volt az ellátásunk: fejedelmi, elképzelni sem lehetett volna jobbat. A finom kaják és piák egyenrangúan sorakoztak a többi élménnyel. Természetesen egy fejlődő (nagyon ráfér, hiszen a történelmi körülményeket ismerve, aligha csodálkozhattunk a még kevéssé komfortos állapotokon) világban voltunk, de örömmel érezhettük mindenhol a vállalakozó kedvet és akaratot a haladásra.

 

A látnivalók nem csak hogy az eredeti terv szerint teljesültek, hanem még ráadást is kaptunk.

 

 Meglátogattuk a Bihar-hegységben rejtőző Medve-barlangot (Pestera Ursilor). Megcsodáltuk  gyönyörű cseppköveit és az ősideji kataklizmában elpusztult medvék maradványait.

 

Igazi hegyi túra volt a torockói Székelykő emblematikus hegytömbjének megmászása, amelynek sikere mindnyájunkat büszkeséggel és egyúttal a székelyek iránti tisztelettel töltött el.

Torockó világörökségi városképe szépségével nyűgözött le mindnyájunkat.

 

Az egész túra során szemet gyönyörködtető tájakon vitt a busz, s alig lehet hiánytalanul sorolni a szépségeket, amiket kutyafuttában –akarom mondani a robogó buszból-- láttunk. Például távolról láthattuk a Tordai-hasadékot.

 

Tordán viszont a mostani útitervbe a nevezetes sóbánya került be. Nagy élmény volt a monumentális bányászat idegenforgalmi látványossággá alakításának sikerét élvezni.

 

Erdély nagy magyar városai közül ízelítőt kaptunk Marosvásárhely szépségéből.

Szép és felemelő élmény volt Farkaslakán és Szejkefürdőn Tamási Áron és Orbán Balázs emlékét felidézni, a róluk szóló emlékműveket megcsodálni.

Láttunk Csíkszereda-Zsögödfürdőn festészeti tárlatot (Nagy Imre).

 

Programunk nem tervezett ráadása volt kedves túratársunk ötletét megvalósítva a Farkaslaka feletti Gordon-tetőn nemrég felavatott hatalmas Krisztus-szobor különleges művészi-műszaki valóját kívülről-belülről, lentről és fentről megismerni, izmaink és tüdőnk kellő erőfeszítésével megtapasztalni.

 

Fürödtünk a szovátai Medve-tóban (már megint medve!). Ámultunk a sós víz eredetét szolgáló só-sziklákon, a sós iszappal magukat feketére mázoló megszállott gyógyulni vágyókon, no meg a magyarul szóló csinosabbnál csinosabb lányokon és jóképű fiatalokon.

 

Megnéztük Székelyudvarhely szépséges városházát. S nemcsak itt, hanem az út során végig szívtuk magunkba a magyarok nagyjainak emlékét felidéző látványosságokkal együtt Erdély szellemi és valóságos illatokkal áldott levegőjét!

 

Jártunk Korondon, sétáltunk  az út menti bazár csodásan festett korongolt cserepeiben gyönyörködve.

 

A Gyimeseken keresztül törtük át a Kárpátokat, megtekintve az ezeréves határt, a helyreállított kis határőr házikót és a Rákóczi-várat. A Gyimesi-szoros közelében  megkóstoltuk az igazán friss ordát és juhsajtot is, nem messze az esztenától, ahol készítették s nekünk szép magyar szóval kínálták!

 

Észbontóan kanyargós utakon, csodás kilátást adó hágókon és tetőkön át jutottunk a Kárpátoktól keletre elterülő, dombos, folyóvölgyes (Szeret, Tatros, Beszterce) tájra, a moldvai csángómagyarok hazájába.

  Nem feledjük a vendéglátó Magyarfalu szeretettel teljes fogadtatását, idegenvezető Tibor barátunk szűkebb hazájától és kiváltképp kedves Édesanyjától, Klári nénitől kapott szívből szívbe ható barátságát!

 

Több érdekes, kedves faluban meglátogattuk a többnyire Árpád-kori alapokon, falakon nyugvó templomokat. Láttuk a nyugati ártalmaktól még távol levő csángómagyarok egyszerű, talán szerényebb, de boldog életét, s mindenkor csodáltuk évezredes kitartásukat, amivel megőrizték magyarságukat, beszédüket, táncukat.

Magyarfaluban Klári néni vezetésével az asszonyok Tibor avatott dobolása mellett még csángómagyar táncra is tanítottak (eredményesen!) minket.

 

Utunkat hazafelé fordítva a villamos-energiához való vonzódásunk okán jóleső érzéssel  megcsodáltuk a Békás-tó hatalmas vízlépcsőjét, a tározó tó fenségével szépséges táját, majd a híres Békás-szoros lenyűgöző hasadékát. Az ottani bazár ugyan nem egy természeti szépség, de érdekes volt, s alkalmat adott felesleges pénzmagjaink elköltésére. Egyébként itt ért minket egész utunk során az egyetlen „égi áldás” egy kiadós zápor képében. Sajnos így a nevezetes Oltár-kőt nem sikerült igazán megcsodálnunk. A bús időben Gyilkos-tó sem igazán kényeztetett a látványával, leginkább a finom kávé (európai színvonal) és az ugyancsak finom söröcske volt a vigaszunk. No meg a mics (amúgy magyarosan)!

 

Gyergyószárhegyen a lenyűgöző látványosság, a reneszánsz építészet egyik  gyöngyszeme, a Lázár-kastély adott megint alkalmat Erdélyország magyar történelmének felidézésére. Itt is és az út során végig haszonélvezői voltunk ’Sigmond Gyuri barátunk kimeríthetetlen ismereteinek a történelmi Erdélyről és tájairól. Ezekkel nemes versengés folyt ugyancsak nagytudású idegenvezető barátunk elbeszéléseivel, s ennek is  mindnyájan hasznát élveztük.

 

A továbbiak során szívhattunk egy kis levegőt a Wass Albert által oly szépen megénekelt tájon, a Kelemen-havasok lábánál, s meglátogathattuk síremlékét is Marosvécsen.

 

Nagy élmény volt Koltón Petőfi Sándor nevezetes nászúti tartózkodásának emlékeivel találkozni a szépen berendezett múzeumnál. Látványa egyszerre örvendeztetett meg és szomorított el, hiszen a nagy lelkesedéssel és gonddal összeállított gyűjteménynek otthont adó épület pusztulásnak indult. Viszont áll még az asztal az ugyancsak évszázados ciprussal, ahol a legszebb szerelmi költeményt, a Szeptember végén címűt vetette papírra.

 

 Nagybánya városának szépsége, templomai fensége (itt sikerült egy csodás ortodox templom ikonosztázára rápislantani, szépséges misekórust is hallva) a háborúk előtti magyar polgárosodást idézte. Ezt követően a rövid szatmárnémeti vizit után már a hazatérés izgalmai következtek.

 

(A határátlépésről is megemlékezhetünk, amely mind oda menetben, mind hazafelé az európai színvonalú nagyvonalúsággal, röptében történt.)

 

Összefoglalóm végkövetkeztetésének szánom arról szólni, hogy két  nagyszerű emberrel való találkozásunk nélkül nem lett volna oly sikeres az utunk. Barátsággal és hálásan őrizzük meg emlékeink között Bogdán Tibor idegenvezetőnk és Csáti András buszvezetőnk szívességét, felkészültségét és végtelennek tűnő barátságos türelmét,  amivel megvalósították megálmodott programunkat. KÖSZÖNJÜK!

 

Köszönettel tartozunk a Kárpáteurópa Utazási Iroda vezetőjének, Mező Tibornak, az utunkkal foglalkozó munkatársainak, Katának és Juditnak az előkészítés közben felmerült gondok megoldásáért, a sikeres utazás szervezésért.

 

A túra résztvevői: Gál György dr.,  Járai Béla, Kovácsné Ondok Andrea, Mészáros Ágnes, Nagy Márta, Nyitrai Józsefné Ágnes, Pápai Mária, Sáfrán Csaba, Sárközi Elemér, Sárközi Éva, ’Sigmond György, Vajk István, Vámos Béláné Anna, Vezekényi Ursula dr., Bacsó Nándor.

 

Áldjon meg benneteket a Mindenható, és őrizzen meg jó egészségben, jó kedvben még sokáig! Találkozzunk  sok hasonlóan szép túrán!

 

Szeretettel köszönt mindnyájatokat a túra vezetője

 

Nándi

 

Magyarország, 2013. augusztus 27.